top bar
QuickTopic free message boards logo
Skip to Messages

TOPIC:

Huszonkilencedik század - novellák, 1999.

(not accepting new messages)
1
AuthorPerson was signed in when posted
01-10-2005
16:13 ET (CET)
bm4art29c0
h u s z o n k i l e n c e d i k s z á z a d
novellák (1998-1999)



tartalom

első novellám
megoldás
az öreg tölgy
élet
motiváció
szituáció
sors
kiszolgáltatott
alkotásvágy
a mű
talány
reakció
változás
percnyi megállás
optimális fogyasztó
első megvalósítás



© Bm4art29c0 1999
[2005-01-09]




Első novellám

  Ház, fa, álom, akármi, szia.








Megoldás

 A Szörny valahonnan megtudta, hol a lejárat. Egy hétig tartott, míg ment lefelé az irdatlan hosszú csigalépcsőn.
 Ott ült a bolygó középpontjában lévő szűk vezérlőteremben. Egy darabig még merengett, aztán rácsapott a nagy piros gombra. — A felrobbant planéta négy napig túlragyogta a csillagokat.








Az öreg tölgy

 Már vagy száz éve, hogy nyaranta felveszi a hatalmas lombkoronát, télre ledobja, mindeközben egyre csak kérgesedik.
 Egyszer gondolt egy nagyot: nyújtózkodni volt kedve. Őrületesen csavarta jobbra-balra a törzsét, így emelkedett felfelé. Recsegve-ropogva pattogtak le kérgének lazább részei, a gyengébb ágak kíséretében.
 A legfelsőkkel erőteljesen belenyúlt az Ég kékjébe, majd egy határozott mozdulattal letépte azt; ezzel vetve véget az elbeszélésnek, mert a Föld és Ég egymásrazáródásával nem maradhat más, csak sötétség.








Élet

 A történet ott kezdődött, hogy ráeszmélt önmagára. Hirtelen végfutott az agyán, itt be is kellene fejezni.
 De nem! Körbenézett, látott ezt-azt — mennél többet vizsgálta a környezetet, jött rá, hozzájuk tartozik. Akkor viszont alkalmazkodnia kell. — A temetésére el is mentek sokan.








Motiváció

 Dörzsölgette a szemét, erőltette az agyát emberünk. A múlt elmaradottsága vigasztalta, a jövő fejlettsége nyomasztotta. Töprengett, a jelent vajon miként értékelje.
 Addig-addig vívódott, míg majd' mindennap lerészegedett, aztán májproblémák miatt meghalt.








Szituáció

 Az események gyors egymásutánban következtek be.
 Nem lehetett tudni, hogy az emberek formálják-e azokat vagy fordítva.
 Mindenesetre H. Géza kapkodta a fejét, és kénytelen volt tudomásul venni, a történelmet nem ő csinálja.








Sors

 A kis dinoszaurusz-bébi — annak ellenére, hogy épp úgy szaladgált, mint a többi —, érzett magában valami küldetésfélét.
 "Miniszterelnök legyek vagy focista?" — töprengett, mikor egy hatalmas meteorit csapódott a talajba, pusztulásba döntve ezzel az egész őshüllőtársadalmat.








Kiszolgáltatott

 Akkoriban ő volt a legszebb. Mindenki kereste a társaságát; folytonos sikerélmény érzete volt.
 De egyszer — nem tudni miért — az arctonik helyett salétromsavat használt. — A metróaluljáró lépcsőfordulójában hetente egyszer dobok némi aprópénzt a markába.








Alkotásvágy

 Belebámult a fehérségbe.
 Miközben azon töprengett mindez olyan személytelen, elhatározta írni fog.
 Csodálkozott: Milyen nagyszerű vívmánya az embernek: világos felületen, sötét vonalak alkotta jelek, melyek a beszéddel ellentétben nem csak a pillanatban fejtik ki hatásukat. „Inkább rajzolnom kellene — gondolkozott —, hiszen az íráshoz nincs is elég időm.” Mindig is volt valami vonzódása a grafikához. Talán tehetsége is.
 E lehetőségek ellenére csak ült mozdulatlanul...

 Mentőötletként az utolsó pillanatban leköpte a vécéajtót.








A mű

 Egész életében erre készült.
 Tisztában volt vele, elkerülhetetlen. Ebben akarta igazán kifejezésre juttatni az érzékenységét a nagy és csodálatos dolgok iránt, amelyek túlélik az évszázadokat.
 Minden egyebet, a célhoz vezető megtapasztalásnak tartott.
 Végre eljött a várva várt pillanat: a temetését követően, ahogy ő azt előzőleg megrendelte, felállították a fekete, márvány síremléket, mely kétségtelenül az átlagosnál szebb lett.








Talány

 Itt van előttem Geryon a szörnyállat, és arról próbál meggyőzni, hogy nem bírja a pofámat. — Mit mondhatnék én erre!?…








Reakció

 A marslakó megérkezett a Földre. Körülnézett, a látványt kiábrándítónak találta és távozott.








Változás

 Józsi egyik nap úgy döntött, beletekint a múltjába. Teljesen átlagosnak találta magát. Határozott: ez így nem mehet tovább! — Készíttetett egy tetoválást a bőrére.








Percnyi megállás

 Társadalmi hasznosság?... — Ugyan már! — méltatlankodott főhősünk, és belekezdett századik korsó sörébe.








Optimális fogyasztó

 Addig-addig nézte tévéjét, ette hamburgerét, itta kóláját, mígnem meghalt.








Első megvalósítás

 H. Géza negyedik emeleti lakos úgy döntött, vége az alakoskodásnak. — Öngyilkosságának a hírét, még a helyi lapok sem hozták le.








vége...
Upgrade to PRO

Upload pictures, personalize your board, and more!