1 Author 01-10-2005 16:19 ET (CET) B M 4 A R T 2 9 C 0  s z u b -   KULTÚRJELEN 1997-1998 Egy pályázati anyag, a „Magyar társadalom önképe az ezredfordulón” c. témára, aztán még egy helyre benyújtva — kissé elvtelenül — „miniszociográfia” kategóriában. [2003-03-12] Mottó: "Az élet szenvedés. Aki mást állít, az eladni próbál valamit." /A The Prices Bridge c. filmből, forgatókönyv: William Goldman/  ... Ha az ember ideszületik erre a világra… ebbe a korba, ebbe a huszadik századba, milyen mértékben lehet önmaga? Mennyire ébredhet öntudatára? A társadalom mekkora tudatosságot enged az egyénnek?... * * * Egy újságcikk:*  "A vasárnap délelőtti szieszta különös módját választotta egy harminchét éves férfi, aki egyébként bejegyzett vállalkozó, ám jelenleg idős szülei tartják el.  Betért a római katolikus Szent Anna templomba, és ott egyenesen a püspök karosszékében foglalt helyet. Magának a püspöknek a személyes felszólítására sem volt hajlandó elhagyni a pihenőhelyét, így kénytelenek voltak a rendőrség segítségét kérni. A rendőri intézkedés után azt kérte, hadd menjen vissza a templomba imádkozni. Miután a rendőrök eltávoztak nem sok idő elteltével ismét csöngött a 07-esen a telefon, ám most a Református Nagytemplomból érkezett a kétségbeesett hívás. Az illető ott már egyenesen a szószékre ment, ahonnan szabályszerű fejest ugrott az úrasztalra, ripityára törve azt, valamint a hangosítóberendezést. Ezzel mintegy százezer forintnyi kárt okozott a templomnak. Az ismételten kiérkező rendőrök a megfelelő helyre, a klinika elmeosztályára szállították a férfit, akiről kiderült, hogy elmeorvosi kezelés alatt áll." * * *  Szemét, szar, lim-lom, giccs, egyformaság, belenyugvás, biznisz, karrier, nyomulás, nyomulódás, ártatlan pofával történő kínlenyelés. Butaság, ostobaság, gonoszság. Féltés. Pozícióféltés. Undor, pózolás, utánzás, igyekvés. Hányadék. Reményvesztett reménykedők. Úgy szar, ahogy van. (...) Önimádat, önutálat. Haszonlesők. Fém, műanyag, beton, neon. Túrizmus. Turisták. Fényképezés, vásárlás, minden, minden, minden. Megnézni, kipróbálni, megzabálni, kiszarni, hazavinni, elmesélni, megdögleni. És???... * * *  Pénz, pénz, pénz, pénz, pénz, pénz és pénz. Pénzkényszer. Mindenhez pénz. Bármilyen úton-módon megszerezve, de legyen! * * *  Ma sincs valami nagy kedvem. Már nem merek a buszon az utasok arcába nézni. Nekik is elég a bajuk. Idegesítenek a kiborult emberek, azok, akik belenyugodtak a helyzetükbe. De már idegesítenek a gondtalanok is, akiken látszik, hogy még igazi traumával nem találkoztak. * * *  Ébred az egész ország a Csipkerózsika álmából. Most kezdjük felfogni azt, ami van. Vagyis a semmit. Rohadt és undoríró kilátástalanság.  És az élet kényszere nem tűr ellentmondást. Nincs alternatíva. Már a fejlettebb országokban sem kíváncsi senki a tébolyult kelet-európaiakra. Már nem lehetünk politikai menekültek. Már nem hagyhatjuk hátra nemzeti identitásunkat, felcserélve egy jóléti társadalom megtűrtségére.  Mi marad? Dolgozni, mint az állat a reménytelen létezésért, kétszáz dollárnyi egzisztenciáért. Egyre jobban beleszövődni a kilátástalanságba. — Ilyen helyzetben mit érnek az olyan szavak, hogy „nemzet”, „öntudat”, „humanizmus”, „elvszerűség”, „becsület” stb.? * * *  "Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül." /Jeremiás könyve 46. 46 rész/ * * *  — Neved, korod?  — C. A. 25 év.  — Jogilag rendezett körülmények között aktív eutanázia igen vagy nem, és miért?  — Igen.  — Mi a véleményed a vallásról?  — Isten nincs.  — Hogy szerveznéd az életed, ha egy szűrésen kiderülne, hogy AIDS fertőzött vagy?  — Tömeggyilkossá válnék.  — Vannak-e olyanok, akiket gyűlölsz? Ha igen, kit/kiket és miért?  — Vannak! Nem nyilatkozom.  — Legfontosabb középtávú célod?  — ...???  — Valami egyéb, amit szívesen közölnél?  — Kapd be bm4art29c0. * * *  Remélem, normalizálódni fog az életem. Megtalálom önmagamat, kibékülök a világgal, és leteszek magamnak új morális normákat. * * *  Fázom, ideges vagyok, nincs étvágyam és semmire sem tudok figyelni. * * *  Én próbálom megérteni a te másságodat, de te is próbáld megérteni az enyémet. * * *  A forró csoki pereccel az Isten! * * *  Megtaláltam az evést, mint önkifejezési formát. Híztam is közel tíz kilót. * * *  Bennük nem fogalmazódik meg a miért, amire kereshetnének választ... * * *  A tehén is csak azt érzi, hogy rossz az orrának, ha a kerítéshez nyomja; képtelen felismerni a helyzetet, hogy ugyanis a kerítésben áram van. * * *  El is kezdtem gondolkodni, minek az első kézzelfogható következménye az idegességem lett. * * *  A szomszédban vagy ordibálnak, vagy mosnak. * * *  Életigenlés... NEM!  Lehet, hogy nem vagyok életigenlő? Talán nem. De jobb ez nekem?... Jobb lenne, ha vihognék egész nap, mint egy eszement hülye? A pszichiátrián van jó néhány, aki vigyorog az életre. És helyesen teszik! Ha élnek, legyenek optimisták! — Csak befosnak. Inkontinensek. De bíznak a szebb jövőben. Talán egyszer vissza tudják tartani a székletet. Ők az életigenlők. Én nem! Számítógépes programnyelv szellemben, bemutatom a negálást magamon: NOT(ÉLETIGENLÉS) = BM4ART29C0. * * *  A harmadik emeletről aláhullott egy fenyőfa. Aztán az öregúr a lépcsőház ablaktól visszament a lakásba. Fonnyadt, fehérbőrű, kék klott-gatyás, hajlott hátú állapotában volt. — December huszonkilencedike. * * *  Egyáltalán mi számít? Azt hiszem, az ember magyarázhat amit akar, az értéket valahogy megérzi. Ami hat a lehető legtöbb emberre, a műveltségétől függetlenül. De, hogy abban a valamiben mi hat, azt nagyon nehéz megmondani. Talán minden ilyennek van valami stílus üzenete. Ami lehet, hogy nem szándékos. Sőt, a spontán megnyilvánulások az olyanok. A stílus, amelyik együttérzésre talál másokban is. Egyáltalán érzésre. — Sokan keressük ezt. Lehet, hogy ideig-óráig megtaláljuk, aztán más után kell néznünk, mert már nem hat. Ez mindig más és más. Folyton hinnünk kell valamiben. Egy eszmében, egy érzetben, egy tárgyban, akármiben, esetleg önmagunkban. Az utóbbiban a legnehezebb. A kérdés csak az, hogy mennyire vesszük tudomásul a valóságot. Vajon elengedhetetlen-e, hogy hitegessük magunkat, mert különben nem ösztönözne semmi?... — Én végül is azt tartom, ha az ember a lehető legnagyobb mértékben képes szembenézni a helyzetével, akkor eredményesebb a személyiségfejlődése. De ez persze lehet, hogy magával hoz egy átmeneti negatív állapotot, ami csak hosszabb távon fizetődik ki. A helyes önértékelés feltétlen szükséges a magasabb szintű kapcsolatokhoz másokkal szemben. Viszont jó kérdés: egyáltalán akarunk-e jobb kapcsolatban lenni egymással?... — Nem tudom. Talán már ez sem érdekel. Bár inkább szeretnék jó, mint rossz viszonyban lenni. — És érdemes-e ilyeneken gondolkodni?... Egyáltalán... Érdekel-e ez valakit?... — A világ tele van előítéletekkel, de én vélem, az igazi érték megtalálja a helyét. Kiköveteli magának. Azért szeretem az elmebetegeket, mert előítélet mentesek; noha nem szeretnék az lenni. (Mármint elmebeteg.) De van bennük valami bölcsesség. Azon túl, hogy hülyék. Nem hisznek magukról semmit. Semmi irreálisat. Vagy ha hisznek, valami őrületesen extrát, amit senki sem vesz komolyan. Nem érdekli őket a társadalmi megfelelés. Csak vannak. A szél is átjár a fejükön. Világos, hogy nem tartom őket szerencsésnek, de az előítélet-mentességüket irigylem. El tudják helyezni magukat, mert önmagukkal olyan mértékben nem foglalkoznak, hogy ez kérdés lehetne. De azt is nehéz eldönteni, hogy ki ilyen vagy olyan. Mert mindenféle elmeképességű létezik a szélsőségek között. Közöttünk. Következésképp: legyünk megértőek mindkét oldalon, mert nem mi döntjük el, hogy hova is tartozunk. Szórólapon:  "FUVAR! PONYVÁS IFÁVAL SZÁLLÍTÁST VÁLLALOK! HÍVJON, JÖVÖK!" A hirdetőtáblára firkálva: "HÓNA AJ SZAG", máshol: "KOMUNISTA", megint máshol: "FASISZTA!" ... ez itt az élet, a Kárpát-medencében. * Mai Napból	Upgrade to PRO Upload pictures, personalize your board, and more! About these ads